Mivel a legutóbbi interjú elég hosszúra sikeredett, nekem meg zsúfolt napjaim voltak, így arra jutottam, hogy részletekben fogom elhozni az interjút. Próbálom kategóriákra bontani. Az első rész a The Power of the Dog filmhez kapcsolódik. Mint ahogy mindig, most is a lényeg kiemelése a célom, nem pedig a szószerinti fordítás.

Ez a film bemutatja, hogy milyen mérgező lehet egy férfi, ha nincs elfogadva, tolerálva a valódi énje, a valódi identitása. A gyengédség a válasz mindenre. Legyen szó akár a férfiak feministává neveléséről, akár annak megértéséről, hogy az érzelmek mögött valamilyen ok rejlik… Az érzelmekkel foglalkozni kell és meg kell érteni őket, ahelyett, hogy erőszakkal, szavakkal vagy tettekkel egy mérgező kultúrába taszítjuk az embert.

Benedict elárulta, hogy karaktere miatt sok mindent megtanult. Például azt, hogy hogyan kell bendzsózni, egy kézzel cigarettát sodorni vagy egy bikát kasztrálni. De számtalan YouTube videót is megnézett a fütyülésről és minden nap munkába menet gyakorolta, hogy az ikonikus jelenete tökéletes legyen.

Őrület, hogy milyen sok filmem jött ki most egyszerre! Így persze biztos lesznek olyanok, akik majd azt mondják, hogy ez így most túl sok belőlem! De tudod mit? Ha ki tudsz állni a munkád mellett, büszke vagy rá és változatosak a szerepeid akkor ez mind nem számít. Csak sodródsz az árral.

Jane elárulta, nem tudja miért érdeklődött Benedict az ő projektje iránt gondolt arra, hogy esetleg az ügynökei ajánlották neki, de aztán viccesen megjegyezte, hogy bizonyára a felesége miatt jelentkezett, mert ő szerette volna már egy cowboy szerepében látni a férjét. Viszont úgy gondolta, hogy mivel Benedict egy igazán érzékeny lélek, biztosan el tud játszani egy igazi aljas és kegyetlen karaktert is, akire éppen neki most annyira szüksége van.

A meghallgatás előtt Benedict megnézte a Zongoralecke (1993) filmet és elolvasta a The Power of the Dog könyvet. Az egész találkozó alatt, nagyon reménykedett abban, hogy megkapja ezt a szerepet hogyha már házhoz ment Jane. De beszélgetés végén azért kicsit félve kérdezte meg, hogy megcsináljuk ezt együtt? Amire a válasz az volt, hogy igen, csak találkozni akartam az én Philemmel. Erre a válaszra Benedict elpirult. Később ugyan kiderült, hogy Jane szerint kicsit kínos volt ez a helyzet, mert nem ajánlotta fel neki a szerepet. De, amint visszatért a producerekhez, nekik már úgy adta elő, hogy nem kérdés, kit választ Phil szerepére.

Amikor a bemutatott a többieknek, igazából már akkor megkaptam az első utasításomat. Ugyanis az így hangzott: Ő itt Benedict, vele majd csak a forgatások végén fogtok találkozni, hiszen ő egy igazán édes, kedves, rendes és udvarias ember. De Phil az Phil. Tehát, nem volt választásom. Karrierem során most először elsőtől az utolsó napig karakterben kellett maradnom.

Ahogyan az lenni szokott, most is rengeteg dolgot megtett a karaktere miatt. A forgatások alatt sokat nyújtott és akár hat napig nem mosdott – csak úgy ahogy a karaktere – és olyan zenéket is hallgatott, ami Phil stílusa. Persze ez nem ment olyan könnyen. Jane a következőt mondta a kezdeti nehézségekről:

Benedict folyamatosan bocsánatot kért és iszonyú udvarias volt a munkája során. Viszont egyszer csak azt mondtam neki, hogy innentől kezdve nem akarok tőle mást hallani csak azt hogy nem és hogy sohase kérjen bocsánatot. De soha.


Leave a comment